Ez a blog kezdő Sahaja jóga tanfolyamra járóknak készül. A bennük felmerülő kérdésekre próbál választ adni Shri Mataji szavaival. Ha még nem találkoztál a Sahaja jóga meditációs gyakorlattal, nem tudod ki Shri Mataji, kérjük, végezd el az önmegvalósulási meditációs gyakorlatot (https://sahajajogakerdesekesvalaszok.blogspot.com/2017/09/hogyan-erezhetem-huvos-szellot-hogyan.html), majd látogass el a sahajajoga.hu és az onmegvalosulas.hu weboldalra.
Shri Mataji: Úgy gondolom, hogy most legyenek a kérdések először.
Riporter: Mi az önmegvalósulás és hogyan adja meg?
Shri Mataji: Az önmegvalósulás a csúcsa az evolúciós folyamatunknak, amely egy élő folyamat, melynek révén önmagunk magasabb állapotát érjük el. Még maga Darwin is, aki egy ateista volt, azt mondta, ahogy az emberi lények eddig fejlődtek, el fogják érni a saját abszolútjukat. Az, hogy elérjük az abszolútot, azt jelenti, elérni az önmegvalósulást. Az életünk célját, az életünk jelentését, csak azután érjük el, amikor kapcsolatba kerülünk az Isteni Erővel, ami mindent áthat. Nem kell hinni az Isteni Erőben, de láthatjuk ennek az Isteni Erőnek a kifejeződését, amikor egy virág gyümölccsé válik. Minden élő munkát ez az Isteni Erő végez. Csak nem vagyunk tudatában. Az emberi lét e stádiumában, nem vagyunk tudatában. De amikor ez (önmegvalósulás) megtörténik a tudatosságotokban, nem csak állítjuk, hogy valami naggyá váltok ... a mentális szinten, hanem ennek a tapasztalatnak a megtörténte érezhető a tudatosságotokban, a központi idegrendszeretekben. Érezhetitek, hogy azzá váltatok, ismétlem, azzá váltatok. Nem megmondva lett, nem agymosottakká, hanem kollektivan tudatossá váltok. Ez egy állapot, amelyben magatokban
Vannak ‘shad-ripu’-k, hat ellensége van az emberi lényeknek, de a modern korban ezek megsokszorozódtak, azt hiszem. Az első a kéjvágy bennetek. Pusztítsátok el a kéjvágyatokat. A kéjvágy, ami manapság jobban tönkreteszi a Nyugatot, mint a kapzsiság. Szóval először pusztítsátok el a kéjvágyatokat. Aztán öljétek meg a haragotokat. Vannak emberek, akikben az a beépített reakció, hogy amint meglátnak valakit, dühbe gurulnak. Ha egy fehér ember meglát egy feketét dühbe gurul, ha egy fekete meglát egy fehéret dühbe gurul, meglepő. Úgy értem, Isten mindenféle bőrszínt teremtett; az élet unalmas lenne, ha mindenkinek ugyanolyan fakó bőre lenne, és mindannyian ugyanúgy néznétek ki. Tehát különböző típusú gyönyörű embereket teremtett. De ez a harag bármilyen forrásból származhat. Ez a lényeg, amikor megölitek a haragot, valójában megölitek az összes kapcsolatot a múlttal, a reakciókkal, a kondíciókkal.
Aztán a hiúság, ami az emberekben van; gyakran azt tapasztalom, amikor olyan helyekre megyek, ahol az emberek bürokratáknak nevezik magukat, vagy „irányítók”, mint a matrónák, és megmondják az embereknek, mit tegyenek: „Tedd ezt, tedd azt, tedd azt.” Ez Krisna ujja, Krisna ujját használják másokon.
A hiúság. A hiúság, hogy te tökéletes vagy, tökéletesek vagytok. Semmi baj nincs veletek. Ti vagytok a legjobb emberek, az angolok azt hiszik, hogy ők a legjobbak, a németek azt hiszik, hogy ők a legjobbak, az olaszok azt hiszik, hogy ők a legjobbak, vagy mondjuk, a legjobbak mind közül Svájc, a svájci emberek.
Ezt a hiúságot, ezt a hazugságot ki kell irtani. Lássuk csak, hogy mit értetek el azzal, hogy egy bizonyos nemzet vagytok? Mi pluszt adtatok azzal, hogy egy bizonyos országhoz tartoztok?
Akik csak Isten országához tartoznak, azok elértek valamit. A többiek haszontalan emberek, akik éppen módot találnak arra, hogy egymással harcoljanak, másokat elítéljenek, és a hiúság olyan, mint egy lufi. Ha valaki csak egy gombostűt szúr bele, az egész lufi összeomlik.
A legrosszabb közülük a féltékenység, és ez az indiaiaknál van. Az indiaiak nagyon féltékeny alakok. Különösen azok, ismét azok, akik a kormányban és a politikában vannak, de egyébként is jellemző a féltékenység. Állandóan panaszkodnak másokra, és féltékenyek lesznek. És Nyugaton is elég féltékenyek az emberek, azt kell mondanom. Féltékenyek dolgokra, ami nagyon meglepő.
Egyik nap autóval mentem, és az egyik úriember ok nélkül nagyon dühös lett. Egy másik pedig azt mondta nekem: „Féltékenyek, mert egy Mercedesben ülsz.” Azt mondtam: „De az nem az Enyém, hanem a férjemé, tudod.” Mi értelme féltékenynek lenni, mert egy Mercedesben ülök? Úgy értem, ez egy nagyon ostoba, értelmetlen dolog, és még mindig nem hiszem el, hogy féltékenyek lehettek valakire, mert Mercedes-e van, mit számít az?
Számomra ez egy abszolút idegen gondolat, nem tudom megérteni. De vannak ilyen ostoba és buta dolgok. Csak egyfajta féltékenységet tudok megérteni – egy kicsit, mégpedig a férj és feleség közöttit.
Aztán az ötödik dolog, aminek a megsemmisítésére kért minket, a ragaszkodás, ez nagyon fontos. „Ez az én gyermekem, ez az én…” Ez is indiai, még inkább indiai, „Ez az unokatestvérem, ez a testvérem, ez a vőlegényem, ez a feleségem.”
Nyugaton fordítva van, nem törődnek a gyermekeikkel. Nem törődnek az anyjukkal, nem törődnek az apjukkal. Senkivel sem törődnek, csak önmagukkal.
Ez az utolsó ellenségből ered, amit kapzsiságnak hívnak. Mert amikor kapzsi vagy, senkivel sem törődsz, csak mindent birtokolni akarsz egy másik embertől. Mindent el akarsz rabolni egy másik embertől. Ami a másik embernek van, azt te is birtokolni akarod. De ha te nem akarsz birtokolni, akkor mindenki adni akar neked, ez az Én esetem.
Nagyon félek még azt is kimondani, hogy „Ez szép”, mert másnap a házamban találom.
Tehát ez a kapzsiság az, ami oly nagy kárt okozott az egész világnak. Az emberek nagy mértékben uraltak más országokat, és miért? Ezekért a gyémántokért és az ehhez hasonló ostobaságokért? Tönkretették a saját életüket, az utódok utódaiét.
Minden ravaszságukat arra használták fel, hogy oly sok nemzetet tönkretegyenek, csak hogy egymás ellen hangolják őket, problémákat keltsenek, mindenféle intrikát szőjenek. Mi okból? A kapzsiság miatt, ami olyan, mint a rák, nem engedi senki másnak a létezést. Aztán elkezditek felfalni saját magatokat.
Szerintem a kapzsiság az egy betegség. És ezzel együtt jár a fösvénység is; az emberek fösvényekké válnak. Akkor mi lesz a vége ennek a kapzsiságnak? Végül is a házatokban felhalmozódó pénzzel vagy a felhalmozódó dolgokkal mi történik? Használni akarjátok őket.
[Mi a baj vele? Nem… Próbálj meg… nem lenni… Mondtam már, különben megkérlek, hogy menj ki, rendben? Koncentrálj.]
Mi történik a kapzsi emberekkel? Fösvényekké válnak, nem tudják élvezni az életet, mert nem tudnak pénzt költeni. A legnagyobb öröm az, ha másoknak adunk, ez kétségtelen. És nem tudnak örömet okozni senkinek, nem tudnak semmit alkotni a jövő utódai számára.
Így mi történik velük? A gyermekeik, amikor megszületnek, pazarlókká, tékozlókká válnak. Elpazarolják az összes pénzüket, pazarló életet élnek, rossz dolgokba keverednek, és tönkreteszik magukat. Így a nekik születő gyermekeik fösvényekké válnak. Így kezdődik az ördögi kör.
Tehát valójában a bennünk lévő ártatlanság előtt hajolunk meg. És ez az ártatlanság az, amely a megvilágosodásotokat adja. Ahogy tegnap mondtam, a fény ártatlansággal rendelkezik. De ez a fény tudás nélkül ártatlan. De a ti fényetek tudással rendelkezően ártatlan. Mindig azt gondoljuk, hogy aki tudással rendelkezik, az soha nem lehet ártatlan, soha nem lehet egyszerű. És az az elképzelésünk az ártatlanságról, hogy az ártatlan embert mindig rászedik, becsaphatják, és mindig kihasználhatják. De az ártatlanság az egy erő; ez egy olyan erő, amely megvéd, és amely a tudás fényét adja. A tudás, amivel világi értelemben rendelkezünk az az, hogy hogyan zsákmányoljunk ki másokat, hogyan csapjunk be másokat, hogyan csináljunk belőlük pénzt, hogyan csúfoljunk ki másokat, hogyan nézzünk le másokat. De az ártatlanság fénye az a fény, amely miatt tudod, hogy a szeretet a legmagasabb dolog. És megtanít arra, hogyan szeressetek másokat, hogyan törődjetek másokkal, hogyan legyetek gyengédek másokkal. Ez adja nektek a belső fényt is. Ez pontosan az ellenkezője annak az „avidya”-nak (tudatlanságnak), amellyel ebben a világban rendelkezünk. Pont az ellentéte.
A kinti „avidya” megtanít minket a versengésre, arra, hogyan nyomjuk el a másikat. Mivel ez („avidya”) félelemmel rendelkezik, ezért bizonytalan. Ez a tudás egyáltalán nem biztos. Ha lenne biztonsága, nem így viselkedik. De az ártatlanság fénye mindent tud. Nincs benne félelem. Amikor azt mondjuk: „A gyerekek ártatlanok”, akkor azt akarjuk mondani, hogy rendelkeznek az ártatlanság erejével. Sokszor észrevették az emberek, ha egy gyerek leesik a magasból, nem hal meg; míg egy fiatal felnőtt sokkal kevésbé magasról leesve meghalhat. És a gyerek nem fél zuhanás közben. Csak élvezi, mintha ejtőernyővel jönne le, szépen. Aztán amikor leesik, akkor is csak felkel, nevet, mosolyog mindenkire. Nem érti, miért aggódik mindenki. Mert ebben az ártatlanságában tudja, hogy vigyáznak rá, védik. Tudja, hogy van egy hatalom, ami sokkal magasabb nála, és nem kell aggódnia. Aztán elkezdünk ötleteket ültetni a gyerek fejébe, és így kezdi elveszíteni az ártatlansága erejét, és gyáva lesz. Ravasz fickó lesz belőle. Igazságtalan személyiséggé válik.
De mégis azt mondanánk, hogy a gyermekek ártatlansága bizonyos értelemben a tudatlanság ártatlansága, mert nem ismerik az élet veszélyeit. De az ártatlanság fénye ismer minden veszélyt. És azt is tudja, hogyan szabaduljon meg tőle, azt is tudja, hogyan kell elkerülni egy ilyen embert.
Volt egy bölcs ember, aki egy lépcsőn ment fel, és egy buta ember jött lefelé, egy bolond ember. Tehát az ostoba emberek mindig agresszívek, ez az egyik jel, mert kisebbrendűségi komplexusuk van. Tehát a bolond azt mondja a felfelé jövő embernek, azt mondja – mert az egyiknek félre kellett húzódnia – tehát azt mondja: „Nem húzódok félre bolondoknak!” Ezt mondja a bolond. Így hát a bölcs azt mondja: „Én igen”, és félrehúzódott. Így az ártatlanság fénye megmondja, meddig menj el egy személlyel, meddig beszélj valakivel, meddig engedd át magad egy másik ember személyiségének vagy problémáinak. Ellenkező esetben visszahúzódik. Megérti, hogy ez az úriember egy buta bolond, ezért "elkerülök egy ilyen bolondot". Nem figyel oda egy ilyen emberre. Nem törődik egy ilyen emberrel. Ez az ártatlanság fénye, amely megkülönböztetőképességet ad, meddig menj el másokkal. Szeretni valakit, sokan vannak, akik szeretnek. Rendben! A másik személy megrúghat, megüthet, zavarhat, borzasztóan megszállottá válhat, de te mégis csak őrülten szerelmes vagy ebbe a személybe, önbecsülés nélkül. Ez azért van, mert nincs… lehet, hogy bizonyos értelemben, világi értelemben, ártatlanok vagytok, de nem vagytok megvilágosodottak és ártatlanok. Amikor megvilágosodottak és ártatlanok vagytok, akkor az ártatlanság olyan erő, amely mindenekelőtt ítélőképességet ad nektek.
Tegyük fel, hogy egy lámpát veszel a kezedbe, most már tudod, hogy kígyóról vagy kötélről van szó, de ha nincs fény a kezedben, nem látsz. De akkor is ha mondjuk, hogy egy kígyóról van szó, elmenekülhetsz, de ha buta bolond vagy, azt mondod: „Rendben, gyere és harapj meg. Szeretném látni, hogyan működik." De ha megvilágosodott ember vagy, akkor azt mondod a kígyónak: „Most hagyj egyedül. Rendben? Viszlát." És a kígyó tudni fogja, és elmegy. Vagy ha a kígyó gonosz, csak ránéztek a kígyóra, és lehet a kígyó elszalad.
Tehát ez az ereje az ártatlanságnak, nagyon-nagyon fontos dolog, és ez csak a megvilágosodásunk révén jut el hozzánk. Tehát mondjuk olyan állapotban vagyunk, amely tudatlan és ártatlan – ártatlan és tudatlan. Ekkor az emberek nem ártatlanok vagy tudatlanok, hanem nem megvilágosodottak – ezért ravasszá válnak! Ha nem rendelkeznek mindkét tulajdonsággal, akkor nem tudatlanok, van úgynevezett tudásuk, mindenben jók, ismert emberek, intelligenciájuk, nagyszerűségük, úgynevezett tájékozottságuk miatt! Tehát az ilyen embereket nevezhetnénk a világi értelemben vett tudás birtokában lévőknek, de nincs ártatlanságuk.Tehát módszereket kezdenek kidolgozni, az ott lévő ártatlanság, amely egy kicsit kontrollálja az ilyen elmét, elvész. Mert szerintük az ártatlanság butaság, értitek? Nem tisztelik az ártatlanságukat. Tehát elkezdik manipulálni az embereket, erőszakos, káros dolgokat tesznek, csúnya, szarkasztikus dolgokat mondanak. Mindezeket, és az agy így kezd dolgozni, mert nem tud visszatérni az ártatlanságához. Tehát nem szeretjük az ilyen embereket, később nem akarunk velük lenni. Aztán olyan elméleteket gyártanak, hogy: „Magasabbrendű emberek vagyunk, kiválasztott emberek vagyunk, jobb emberek vagyunk”, majd mindezeket az ötleteket kidolgozzák. Aztán összefognak ők, mindannyian.
Tehát a tudatlanságot úgynevezett tudásként adják hozzá. Belül teljes a tudatlanság, kívül tudás. Ez így összegződik. Nem akarják a bensőjüket keresni. És elégedettek a külső, úgynevezett tudásukkal. És így folytatják, majd ha egyszer betörik a fejüket, akkor rájönnek: „Ó Istenem, mi volt az? Odabent teljes a sötétség." Nem élhetünk úgy, hogy minden ablak hermetikusan zárva van, és kint süt a Nap. A fénnyel rendelkeznünk kell, hogy saját szemünkkel lássuk, mik vagyunk, mik az erőink, meddig juthatunk el, hogyan dolgozzuk ki magunkat, életünket, céljainkat?
Most a megvilágosodás, ahogyan az itt látható fényeknek a fénye, vibrációkként, csaitanyaként, fényként nyilvánul meg bennetek. Tehát maga a chaitanya a fény. De a különbség e fény és a fény között az, hogy ez csak a szemedre vonatkozik. Azt fogja megmutatni, hogy ez egy kő, vagy egy fa, vagy egy ház, vagy egy ember arca - bármi, de ez a fény nem fogja tudni megmondani, hogy ez az ember jó vagy rossz, hogy ez a háznak jók a vibrációi vagy sem, kedvező-e vagy sem. Tehát nem ad kedvezőséget, a kedvezőség eszméjét.
A (másik) feléről tudnunk kell, hogy mely más csakrák felelősek az ego megnyilvánulásáért. Az egyik a Hamsa, nagyon fontos a Hamsa. Akkor használjuk, ha ki akarjuk mutatni indulatunkat, közönyünket. Ekkor az ember azt gondolja: „Ó, Istenem, mit tettem ezzel az emberrel?” Így mutatjuk ki a haragunkat, mindig így. Ez a Hamsa, és ezért kell használnunk azt az egyszerű dolgot, amit ‘ghí’-nek nevezünk vagy valami olajosat a fülre, orra, szemre a ‘kajal’-t és erre a részre is. Tegyünk egy kis ‘ghí’-t forró vízbe vagy tejbe, és fogyasszuk el, hogy megnyugtassa az idegeket, és nyugtassa a Vishuddhit, és megnyugtassa azt is, amit általánosságban úgy hívunk, hogy a nyálkahártya, ami kibéleli, ami belülről béleli. Ahogy megnyugtatjuk ujjainkat és kezünket, amikor kiszárad a bőr, meg kell nyugtatni ezt is. Masszírozzátok be, ‘ghí’ ide, ‘ghí’ ide, olaj ide, olaj oda, a fejre. Nos, a modern stílus az, hogy ne kenjük az olajat a fejünkre, így kopaszok leszünk. Kopasz úriemberek, persze lehettek színészek, mint Yull Brynner, de ő rákban halt meg. A nővére a tanítványunk. Vicces frizurákat meg egyebeket csináltattok, és emiatt a modern divat miatt alakult ki az, hogy ne tegyetek olajat a hajra, nem tudom, hogy ez honnan jött. A gyerekeknél is azt mondják, hogy „ne csepegtessünk olajat a fülükbe”, ezek az orvosok, betegeket akarnak teremteni, ne hallgassatok rájuk. Utazás előtt vagy bárhová megyünk, tegyünk olajat a fülünkbe, az orrunkba ne olajat, hanem ‘ghí’-t, és a Hamsa csakrán keresztül védjük a nyálkahártyát, nagyon fontos. Ez az a csakra, amely valóban nagyon sokat segít abban, hogy nyugodtak legyetek. Ma a szanszkritban és sok köznyelvben a ‘ghí’-t ‘mir’-nek hívják, a ‘sneha’ pedig a szeretet. ‘Neha’ is szeretetet jelent. Tehát be kell olajozni, így kisebbek a súrlódások. Tudjuk, hogy a természetben, amikor csökkenteni kell a súrlódást, akkor olajat használunk.
Mint a hajók vízrebocsátásakor, Én is bocsátottam hajót vízre, tudom, mi az, zsírt kell kenni rá, és éppen csak hozzáérsz a hajóhoz, és a hajó elindul, olyan simán a tengerre száll. Gyönyörűen mozog. Indiában banánt tesznek, mert a banán nagyon könnyen beszerezhető, ezért banánt tesznek alá. Itt zsírt használnak, Angliában például zsírt. Tehát ugyanígy magunkat is be kell kenni. A nyelvünket, a hangnemünket, a beszédünket be kell kenni, be kell kenni szeretettel, mert a szeretet olyan erős dolog, amely bárkit magához vonzhat, legyen az akár Hitler is. Ha beszélsz valakivel, vagy mondasz valamit, akkor az legyen a szeretet csokoládéjával bevonva, akkor még ricinusolajat is beadhatsz, Én ezt teszem. Tehát mindezeket a dolgokat a maga lényegében kell érteni. Azaz, ne legyünk olyan buták, mint a többi ember. Jógik vagyunk, és ideális életet kell élnünk, amely dinamizmus minden formájában nyilvánul meg, és nem pazaroljuk el ezt a nagyszerű áldást, amit kaptunk.
Mi is az önmegvalósulás? Láthatjuk, hogy a gerincoszlop alján egy háromszög alakú csont található, amelyet „Sacrumnak” neveznek. Azért hívják Sacrumnak, mert ez egy szent csont, és a görögök tudták róla, hogy az szent. A mi Shastraink és sok más prófécia szerint, ott egy erő lakozik bennünk, a saját erőnk, a sajátotok, amit Kundalininek hívnak. „Kundalini”-nek hívják, mert három és félszer van feltekeredve. Egy fordulatot "kundalnak" nevezik, ezért ez a Kundalini. Most ez, ez az erő a sajátotok. Minden emberben benne van, és ha felébresztik, hat központon halad át, és kilép a fejtetőn, amit szanszkrit nyelven Brahmarandhra-nak, angolul fontanel-területnek (kutacs) nevezünk. Áthalad azon a ponton, ami puha volt gyermekkorban, és csak elkezditek érezni azt, hogy hűvös szellő jön ki a fejetekből, és a hűvös szellő árad az ujjbegyeiteken. Megtörténik. Ez egy élmény, amiért nem tudtok fizetni. Nem tudtok. Sok mindenről beszélhetek még, de az nem fog segíteni. Ennek meg kell történnie.
A Kundalininek fel kell emelkednie, és át kell hatolnia a fontanel területen, különben semmi haszna. Anélkül ezek csak szavak, valami prédikáció vagy valami hasonló. Tehát az, hogy ez megtörténjen, ez nagyon egyszerű ebben a Kali Yugában. Ez valóban figyelemre méltó, mert talán a Kali Yuga miatt az embereknek elegük van abból, ami itt zajlik, és abból ahogyan a dolgok működnek.
Mit is tesz (a Kundalini)? Áthalad hat központon. A hat központ, ezek a mi testi, mentális és érzelmi lényünket és lelki lényünket is szolgálják. Tehát amikor áthalad ezen a hat központon, táplálja ezeket a központokat, integrálja ezeket a központokat, és végül áthalad ezen, és belép az isteni szeretet mindent átható erejébe, amelyet „Paramchaitanyának” neveznek. Nevezhetitek „az isteni szeretet mindent átható erejének” vagy bármi másnak, a név nem számít.
Van körülöttünk egy nagyon finom erő, ami vigyáz ránk, ami vezet minket, ami segít, ami a torziós terület. Miközben megkapjátok az önmegvalósulást, az történik, hogy megismeritek az abszolút igazságot, az abszolútot! Bármi, amit tudni fogtok az abszolút, nem lesz kétségbe vonható, vitatható. Úgy értve, hogy az elkezd folyni az ujjbegyeiteken. Elkezd áramolni az ujjbegyeken, és a központjaitokat fogjátok érezni az ujjbegyeken. Most ezek öt, hat és a hetedik, öt, hat és a hetedik központ. Most nem térek ki minden részletre. De amikor elkezditek érzékelni ezt az egész érzést, amit Adi Shankaracharya „szpand”-nak nevezett, akkor érezni fogjátok az igazságot, a valódi igazságot.
Például tegyük fel, hogy az irodában van valaki, aki csaló, nagyon jól öltözött, nagyon jól beszél angolul, nagyon szépen viselkedik. Hogyan láthattok át rajta? Csak tegyétek a kezeteket az asztal alá, és bizonyosodjatok meg róla magatok. Azonnal valami égető érzést fogtok érezni, vagy valami, minek hívjátok, zsibbadást és tűszúrást érezhettek. Ilyen érzés kelthet bennetek. Valamint azt is érezni fogjátok az ujjaitokon, hogy mely központjaival van baj. Ez az abszolút tudás mindenről. Nem csak arról van szó, hogy tudjuk, hogy rossz vagy jó ember, hanem hogy mik a betegségei. Tegyük fel, hogy valamilyen betegségetek van, azt az ujjaitokon fogjátok érezni. Az ujjbegyeiteken. Tudni fogjátok, hogy ez a saját betegségetek, és ha tudjátok, az hogyan gyógyítható, akkor másokat is meg tudtok gyógyítani, mert eggyé váltok az egésszel. Egy nagyon kollektív személyiséggé váltok.
Ez a legértékesebb dolog, ami bennünk van. A lélek értéke felbecsülhetetlen, és ezért hívják örök értékkel bíró dolognak. Mivel végtelen, nem lehet megmérni.
A Mindenható Istenről azt mondjuk, hogy Sat-Chit-Anand. A Sat az jelenti igazság. Az igazság, ahogy mi értelmezzük, az emberi terminológia szerint relatív, de a Sat, amiről én beszélek, az abszolút, ahonnan minden kapcsolat indul. Elmondok egy példát, hogyan kell érteni. A Földön vannak óceánok, folyók, és mindenféle vizek. De a Föld körülveszi mindet. Ha nem lenne a Föld Anya, akkor nem létezhetne ezek közül egyik sem. Tehát azt mondhatjuk, hogy a Föld Anya a támasza minden olyan dolognak, ami rajta létezik. Körülvesz bennünket, az atomokban létezik, a hatalmas hegyekben létezik, mivel az elemek részei ennek a Földnek. Ugyanígy a Mindenható Isten, a benne lévő Sat rész, az igazság minden dolog támasza, amelyet megteremtettek, vagy nem teremtettek meg. Egy másik példa, amit megpróbálhattok megérteni. Hogyan lehet a Sat a Purusha, az Isten, aki ténylegesen nem vesz részt a teremtésben, de Ő a katalizátor. Az erre vonatkozó példa az lehet, hogy Én végzek el minden munkát, Én teremtek meg mindent, de fény van a kezemben. A fény nélkül nem tehetek semmit. A fény a munkám támasza. De a fény semmilyen módon sem tesz semmit azzal kapcsolatban, amit én teszek. Ugyanígy, a Mindenható Isten csak egy tanú, mint a fény.
De a másik tulajdonsága a Chitta, a figyelme. Amikor izgatott, van egy nagyon jó szanszkrit szó erre, sphuran, akkor pulzál, amikor pulzál, amikor pulzál a figyelme, akkor a figyelmén keresztül elkezd teremteni. És van egy harmadik tulajdonsága is, amit Anandnak hívunk. Az Anand az öröm érzete, amit a Saját észlelése, a Saját teremtése által érez. Az öröm, amit érez. Mindez a három dolog, amikor elérnek egy nulla pontot, ahol találkoznak, akkor Brahma alapelvévé válnak. Amikor eggyé válnak, ahol teljes csönd van, semmi sem teremtődik, semmi sem nyilvánul meg. De a figyelem eggyé válik az örömmel, mivel a figyelem eléri az örömet és beleolvad, és az öröm eggyé válik az igazsággal. Ennek a három tulajdonságnak a kombinációja különválik és három jelenségtípust hoz létre. Az Anand, az öröm Istenben együtt mozog a teremtésével és az igazsággal. Amikor az öröm elkezd mozogni a teremtéssel, akkor a teremtés elkezd lefelé mozogni az elsőről, az igazság szintjéről az asatra (valótlanság). Az igazságról (sat) a valótlanságra, a mayára, az illúzióra. Ekkor elkezdődik a teremtés a jobb oldalon. A kreatív erők elkezdik megvalósítani, és amikor elkezd megvalósulni benne az öröm, ami a bal oldalon van, ami Isten érzelmi oldala, akkor szintén elkezd durvábbá és durvábbá válni. A teremtés elkezd durvábbá válni és a benne lévő öröm is elkezd durvábbá válni és az igazság (Sat), Isten fénye szintén durvábbá és durvábbá és egyre durvábbá válik, amíg el nem éri a szintet, ahol azt mondhatjuk, hogy a tamoguna teljes sötétsége van, a kreativitás teljes teremtése, és ahol az öröm teljes szunnyadása létezik. Érthetőbb? Értitek most már Mahakalit, Mahalakshmit és Mahasaraswatit?
Ez az, amiért Krisztus azt mondta, hogy “Én vagyok a fény.” Mert ő képviseli a Satot, Isten fényét és Isten fénye teljesen durvává, szunnyadóvá, halottá válik, amikor eléri a teremtés hetedik szintjét. Ezek a dolgok egyre mélyebbre és mélyebbre mennek, egyre durvábbá és durvábbá válnak. Ez a parabola egyik fele. A parabola másik fele akkor kezdődik, amikor visszaemelkedünk a Mindenható Istenhez. Ez a durva szint fokozatosan egyre magasabb, és magasabb, egyre finomabb és finomabb lesz. Ebben a finomodási folyamatban végül azt látjuk, hogy a fény az evolúciós folyamatért dolgozik. A durva részek fokozatosan megvilágosodnak. Azt látjátok, hogy az alacsonyabb szinten lévő állatok nem annyira megvilágosodottak, mint a magasabb szinten lévő állatok. Fokozatosan még az öröm is egyre finomabbá és finomabbá válik, azt mondhatjuk, hogy gyönyörűvé. Az emberi öröm sokkal csodálatosabb, mint az állatoké. Tehát az öröm is elkezdi megváltoztatni a megnyilvánulását, abban az értelemben, hogy egyre több és több és nagyobb mértékű örömöt kezdtek látni. Például egy kutya számára a szépség vagy az illedelmesség semmit sem jelent. Tehát, amikor elértek egy szintet, amikor emberek vagytok, kifejlődtök eddig, akkor ti vagytok a Sat, ami a tudatosság, ugyanilyen mértékig kifejlődik bennetek az öröm is, és ugyanilyen mértékig a kreatív tevékenység is megnyilvánul bennetek.
Nos látjátok, Isten kreativitása hogyan jut az emberek kezébe …amikor megfordul. Hogyan kerül Isten öröme az emberek kezébe, és hogyan jut az Ő fénye az emberek szívébe, mint a lélek. Gyönyörű. Ezen a szinten, amikor emberekké váltok, azt mondják, hogy az embereknek lelke van. Ez nem azt jelenti, hogy másokban nincs meg, de a fény csak az emberekben világít. Emiatt a fény miatt beszélünk vallásokról, Istenről, és örök dolgokról.
De embernek lenni nagyon ingatag állapot, mert ezen a szinten csak egy kicsit kell erre az oldalra ugranotok, miközben erre vagy arra az oldalra próbáltok ugrani, mert ez az ugrás nem lehetséges addig, amíg a tudatosság el nem ér arra a szintre, ahol függetlenné váltok és ebben a függetlenségben megtaláljátok a saját dicsőségeteket. Ez az a pozíció, mert a dicsőségetek addig nem lehet a tiétek, amíg nem vagytok függetlenek. Amíg rabszolgák vagytok, vagy valami durva dolog tart fogva, hogyan élvezhetnétek ezt az örök örömet, ami bennetek van? Tehát, még inkább meg kell nyitni magatokat ennek az örömnek azáltal, hogy egyre jobban és jobban megnyitjátok magatokat, egyre finomabbá és tisztábbá váltok, hogy érezhessétek ezt az örömet.
Ha egyszer megértettétek ezt a pontot, hogy az önmegvalósulás után, amíg ez a három dolog nem olvad egymásba, nem érezhetitek, hogy megalapoztátok önmagatokat. A bennetek lévő örömet a tudatosságotokon keresztül kell éreznetek, különben nem tudjátok érzékelni. Ha nincs szemetek, akkor hogyan láthatnátok? Ha nem vagytok tudatában, hogy láttok Engem, akkor hogyan érezhettek Engem. Ha nem vagytok tudatában, hogy éreztek Engem, akkor hogyan láthatnátok? Ha nem vagytok tudatában, hogy hallotok Engem, akkor hogyan érthettek meg Engem? És amikor ez a tudatosság elér hozzátok, csak akkor ébred fel bennetek ez az öröm, mert csak a tudatosság ezen finom érzésein keresztül fogjátok magatokba szívni az örömet. Ahogy most éreztétek, amikor azt mondtátok “Ó, milyen csodálatos dolog!”, nagyon boldognak éreztétek magatokat. Érzitek ennek a teremtésnek az örömét, ami itt van. És az ember a teremtésnek a csúcsa.
De a legfőbb dolog egy apróság, igen apró, nagyon kis távolság, amin gyorsan át lehet haladni, de az egyetlen dolog, hogy ezt a három dolgot kombinálni kell. És ez az, amiért úgy látom, hogy még ha meg is kapjátok az önmegvalósulást, nem érzitek a csendet, mert nem váltatok a fénnyé. Nem érzitek az örömet, mert nem váltatok az ananddá, ami lényetek bal oldala. Mindenben van öröm. Csak emberként kezditek el látni az örömöt a mintákban. Látjátok, hogy ha egy fa kérgét lehántották, ha feltárjátok, látjátok a mintákat, látjátok a durvaság és finomság harmóniáját, elkezdtek belelátni az anyagba, és elkezditek látni a teremtésének az örömét. De most, az önmegvalósulás után elkezditek érezni a teremtés örömét, a teremtés csúcsát, ami az ember. És ez az, amiért egy Sahaja jóginak meg kell értenie, hogy ha megpróbál barátságos lenni, érdeklődik, belebonyolódik egy emberbe, aki alacsonyabb szinten van, akkor sohasem kaphat örömet attól az embertől.
Az egyetlen dolog, amit tehet, hogy megpróbálja magasabbra emelni azt az embert, a saját szintjére, hogy megérezze ugyanazt az örömet, amit ti is éreztek. Tegyük fel, hogy egy művész feleségül vesz egy vak lányt, annak mi értelme van? Nem tudja ennek az embernek a művészetét élvezni. Ugyanígy, ha titeket érdekel a saját családotok, a kapcsolataitok, barátaitok, az első dolog és a legmagasabb, és a legnagyobb dolog, amit adhattok nekik, ha megadjátok nekik az önmegvalósulást, ami a lélek örömét jelenti. Mutassátok meg nekik a lélek örömét, ami a legértékesebb.
És ez az oka, amiért az emberek pislákolnak, piszmognak és kényelmetlenül érzik magukat. Nagyon könnyen elvesztik az örömüket, apró dolgok miatt, elmúlik, vége. Olyan ez mint az óceán előttetek, és Én ott vagyok, és azt akarom, hogy mindannyian belemerüljetek és élvezzétek. Mindannyiótók számára van, az egész dolog a ti örömötökért jött létre.
Finomabbá és finomabbá kell válnotok. Észrevettétek, hogy nagyon sok időt pazaroltok el itt durva dolgokra.
