2016. szeptember 27., kedd

Ki Shri Mataji? Hogy kezdődött a Sahaja jóga?





Shri Mataji: „Én egy nagyon ősi lény vagyok. A probléma az, hogy ….mit mondhatnék Magamról? Nem tudom melyik rész érdekelne benneteket, de az egyetlen, amit elmondhatok az, hogy azzal a felfogással, azzal a tudattal születtem, hogy meg kell találnom a módszert arra, hogy tömegesen tudjak az embereknek önmegvalósulást adni. Persze, én önmegvalósult lélek voltam. Már gyerekkorom óta tudtam róla. A probléma az volt, hogyan lehetne sok embernek megadni, mert ha csak egy emberben van meg, ha valaki inkarnáció, az emberek nem értik meg. Sőt, lehet, hogy megpróbálják elpusztítani őt. Ez történt a szentekkel, akik eljöttek erre a földre. Krisztust keresztre feszítették, Mohamed prófétát megmérgezték, mert (az emberek) tudatlanok voltak. Nem tudták, mi az, amiről beszélt.
Tehát mindenekelőtt, fontos volt kitalálni egy módszert, amellyel tömegesen lehet nekik önmegvalósulást adni, és ebből a szemszögből nézve, arra gondoltam: „Ezért vagyok ezen a Földön, és el kell végeznem ezt a munkát.” Emiatt akartam tanulmányozni az embereket. Egy keresztény családban születtem, méghozzá protestánsban, mert úgy éreztem, a protestánsok, bár fanatikusak, de nagyon kifinomultak, és mindent olyan mértékig racionalizálnak, hogy senki nem lát mögé. Jobb, ha ’közéjük’ születek. Édesapám, édesanyám, akiket szüleimnek választottam, már korábban megszülettek. Nagyszerű emberek voltak, önmegvalósult lelkek. Édesapám olyan ember volt, aki tudta, miért vagyok ezen a Földön, még édesanyám is tudta.
Létezett egy különleges kapcsolat köztem és köztük, és ők megértették, miért voltam annyira elfoglalva a meditációval, vagy azzal, hogy találjak egy módszert, amivel önmegvalósulást lehet adni másoknak. Édesapám egy nagyon tanult ember volt, aki úgy 14 nyelvet beszélt, aki lefordította a Koránt hindire, tagja volt az Alkotmányozó Ülésnek. Ő készítette az Alkotmányunkat. Ő volt az egyetlen keresztény, akit akkoriban megválasztottak. Édesanyám pedig kitűnő volt matematikából. Mind tanult, kedves emberek voltak.
Életüket India felszabadításának szentelték. Úgy éreztem, ez nagyon fontos, mert ha nem vagyunk szabadok, semmit sem tehetünk vallási alapon. Az első az, hogy szabadnak kell lenni ezen a szinten. Így sokat segítettem nekik, és az egész családunk sokat szenvedett. Szörnyű, szörnyű időket éltem meg egész fiatal koromtól fogva.
Mahatma Gandhinál is voltam, mert gyerekkoromban nagyon kedvelt engem. Ott voltam nála, majd visszajöttem tanulni, majd ismét visszamentem hozzá. Nepálinak hívott, mert nepáli arcvonásaim vannak. Néha úgy beszélt hozzám, mintha a nagyanyjával beszélne. Ez nagyon kedves volt, és ő is egy nagyon kedves ember volt. Gyerekekkel rendkívül kedves. Nagyon szigorú volt önmagával és másokkal is – az idősebbekkel -, de a gyerekekkel nagyon-nagyon kedves volt, és megpróbált sok mindent megtanulni tőlük. Meglepő, hogy látta, a gyerekek milyen bölcsek tudnak lenni a felnőttekhez képest, akik össze vannak zavarodva.
Megkaptuk a függetlenségünket, és súlyos hanyatlásnak indultunk, az ország felosztottsága miatt. Akkoriban Lahorban tanultam az Egészségügyi Főiskolán, mert tudni akartam az orvostudományról – hogy az emberek mit minek neveznek. Tudtam mindent… a testről, mindenről, amit teljes idegrendszernek neveztek, de nem volt meg az ehhez kapcsolódó szókincsem, ezért két évig ott tanultam. Azután kitört a háború. Abba kellett hagynom a tanulmányaimat, a szüleim meg azt akarták, menjek férjhez. Rájöttem, hogy a házasságom fontos, beleegyeztem, és férjhez mentem ehhez a C.P Srivastava úrhoz.
Eközben mindvégig az volt az egyetlen hobbim, vagy teljes munkaidős teendőm, hogy megismerjem az embereket – milyen problémáik vannak? Hogyan térnek ki a valóság elől? Hogyan kerülik el? Hogyan menekülnek előle? Mik a problémáik? Hogyan keresnek? Mit adhatnak? Mit fogadnak el? Hogyan lehet velük bánni? Ez egy igen bonyolult kérdés volt. Minden egyes ember egy új problémamintát nyújtott, és nekem meg kellett ezekkel küzdenem. Bizonyos értelemben tudtam, hogyan kell csinálni, mert belépni valakinek a finomrendszerébe, megérteni a Kundalini problémáit - ez olyan mint egy utazás, és megismerheted azt az embert.
Ezután rájöttem a problémáik permutációira és kombinációira. Olyasmi ez, mondhatjuk, mint a periódusod rendszer. Három részre kell osztanod, majd hétre, majd ezeknek a permutációira és kombinációira. El tudjátok képzelni – hármat hétre „végtelenedik” hatványra emelni – olyan volt ez. De nem számít! Megoldódott, és 1970. május 5-én….kicsit tétováztam még akkor. Azt gondoltam, várnom kellene, de bizonyos körülmények arra késztettek, hogy megnyissam az utolsó energiaközpontot.
Amikor megnyitottam az utolsó energiaközpontot, elkezdett tömegesen működni, de mégis csak egyetlen egy hölgynek adtam meg az önmegvalósulást, aki eljött hozzám. Rajta próbáltam ki, működik-e, és ő…úgy adtam meg neki az önmegvalósulást, hogy egyenként megérintettem az energiaközpontjait – 6 energiaközpontot – és akkor felhoztam a Kundalinit a fejtetőre.
Akkor elkezdtem önmegvalósulást adni anélkül, hogy bármivel szembementem volna. Egy hölggyel kezdtem. Utána haladtam tovább. Majd az első tizenkét ember megkapta az önmegvalósulást. Nagyon boldog voltam, mert elkezdődött a tömeges önmegvalósulás. Aztán fokozatosan kezdett kialakulni. Elmentem indiai falvakba. Úgy gondoltam, ott jobb, egyszerűbb emberek vannak. Először az egyszerűbb embereken dolgoztam, és ők megkapták az önmegvalósulást. Mára a falvakban már több ezren megkapták az önmegvalósulást. Levetkőzték a rossz megszokásaikat. Nagyon kreatívak lettek. Jól élnek, nagyon boldogok, és szakértőkké váltak. Indiában nagyon sokan váltak a Sahaja jóga szakértőivé, akiket Sahaja jógiknak nevezünk, talán több ezren. Egyesek falun dolgoznak, mások városokban. Nagyon sok ember van Indiában, aki tudja végezni ezt a munkát."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.