Mit ad az ártatlanság fénye?
Tehát valójában a bennünk lévő ártatlanság előtt hajolunk meg. És ez az ártatlanság az, amely a megvilágosodásotokat adja. Ahogy tegnap mondtam, a fény ártatlansággal rendelkezik. De ez a fény tudás nélkül ártatlan. De a ti fényetek tudással rendelkezően ártatlan. Mindig azt gondoljuk, hogy aki tudással rendelkezik, az soha nem lehet ártatlan, soha nem lehet egyszerű. És az az elképzelésünk az ártatlanságról, hogy az ártatlan embert mindig rászedik, becsaphatják, és mindig kihasználhatják. De az ártatlanság az egy erő; ez egy olyan erő, amely megvéd, és amely a tudás fényét adja. A tudás, amivel világi értelemben rendelkezünk az az, hogy hogyan zsákmányoljunk ki másokat, hogyan csapjunk be másokat, hogyan csináljunk belőlük pénzt, hogyan csúfoljunk ki másokat, hogyan nézzünk le másokat. De az ártatlanság fénye az a fény, amely miatt tudod, hogy a szeretet a legmagasabb dolog. És megtanít arra, hogyan szeressetek másokat, hogyan törődjetek másokkal, hogyan legyetek gyengédek másokkal. Ez adja nektek a belső fényt is. Ez pontosan az ellenkezője annak az „avidya”-nak (tudatlanságnak), amellyel ebben a világban rendelkezünk. Pont az ellentéte.
A kinti „avidya” megtanít minket a versengésre, arra, hogyan nyomjuk el a másikat. Mivel ez („avidya”) félelemmel rendelkezik, ezért bizonytalan. Ez a tudás egyáltalán nem biztos. Ha lenne biztonsága, nem így viselkedik. De az ártatlanság fénye mindent tud. Nincs benne félelem. Amikor azt mondjuk: „A gyerekek ártatlanok”, akkor azt akarjuk mondani, hogy rendelkeznek az ártatlanság erejével. Sokszor észrevették az emberek, ha egy gyerek leesik a magasból, nem hal meg; míg egy fiatal felnőtt sokkal kevésbé magasról leesve meghalhat. És a gyerek nem fél zuhanás közben. Csak élvezi, mintha ejtőernyővel jönne le, szépen. Aztán amikor leesik, akkor is csak felkel, nevet, mosolyog mindenkire. Nem érti, miért aggódik mindenki. Mert ebben az ártatlanságában tudja, hogy vigyáznak rá, védik. Tudja, hogy van egy hatalom, ami sokkal magasabb nála, és nem kell aggódnia. Aztán elkezdünk ötleteket ültetni a gyerek fejébe, és így kezdi elveszíteni az ártatlansága erejét, és gyáva lesz. Ravasz fickó lesz belőle. Igazságtalan személyiséggé válik.
De mégis azt mondanánk, hogy a gyermekek ártatlansága bizonyos értelemben a tudatlanság ártatlansága, mert nem ismerik az élet veszélyeit. De az ártatlanság fénye ismer minden veszélyt. És azt is tudja, hogyan szabaduljon meg tőle, azt is tudja, hogyan kell elkerülni egy ilyen embert.
Volt egy bölcs ember, aki egy lépcsőn ment fel, és egy buta ember jött lefelé, egy bolond ember. Tehát az ostoba emberek mindig agresszívek, ez az egyik jel, mert kisebbrendűségi komplexusuk van. Tehát a bolond azt mondja a felfelé jövő embernek, azt mondja – mert az egyiknek félre kellett húzódnia – tehát azt mondja: „Nem húzódok félre bolondoknak!” Ezt mondja a bolond. Így hát a bölcs azt mondja: „Én igen”, és félrehúzódott. Így az ártatlanság fénye megmondja, meddig menj el egy személlyel, meddig beszélj valakivel, meddig engedd át magad egy másik ember személyiségének vagy problémáinak. Ellenkező esetben visszahúzódik. Megérti, hogy ez az úriember egy buta bolond, ezért "elkerülök egy ilyen bolondot". Nem figyel oda egy ilyen emberre. Nem törődik egy ilyen emberrel. Ez az ártatlanság fénye, amely megkülönböztetőképességet ad, meddig menj el másokkal. Szeretni valakit, sokan vannak, akik szeretnek. Rendben! A másik személy megrúghat, megüthet, zavarhat, borzasztóan megszállottá válhat, de te mégis csak őrülten szerelmes vagy ebbe a személybe, önbecsülés nélkül. Ez azért van, mert nincs… lehet, hogy bizonyos értelemben, világi értelemben, ártatlanok vagytok, de nem vagytok megvilágosodottak és ártatlanok. Amikor megvilágosodottak és ártatlanok vagytok, akkor az ártatlanság olyan erő, amely mindenekelőtt ítélőképességet ad nektek.
Tegyük fel, hogy egy lámpát veszel a kezedbe, most már tudod, hogy kígyóról vagy kötélről van szó, de ha nincs fény a kezedben, nem látsz. De akkor is ha mondjuk, hogy egy kígyóról van szó, elmenekülhetsz, de ha buta bolond vagy, azt mondod: „Rendben, gyere és harapj meg. Szeretném látni, hogyan működik." De ha megvilágosodott ember vagy, akkor azt mondod a kígyónak: „Most hagyj egyedül. Rendben? Viszlát." És a kígyó tudni fogja, és elmegy. Vagy ha a kígyó gonosz, csak ránéztek a kígyóra, és lehet a kígyó elszalad.
Tehát ez az ereje az ártatlanságnak, nagyon-nagyon fontos dolog, és ez csak a megvilágosodásunk révén jut el hozzánk. Tehát mondjuk olyan állapotban vagyunk, amely tudatlan és ártatlan – ártatlan és tudatlan. Ekkor az emberek nem ártatlanok vagy tudatlanok, hanem nem megvilágosodottak – ezért ravasszá válnak! Ha nem rendelkeznek mindkét tulajdonsággal, akkor nem tudatlanok, van úgynevezett tudásuk, mindenben jók, ismert emberek, intelligenciájuk, nagyszerűségük, úgynevezett tájékozottságuk miatt! Tehát az ilyen embereket nevezhetnénk a világi értelemben vett tudás birtokában lévőknek, de nincs ártatlanságuk.Tehát módszereket kezdenek kidolgozni, az ott lévő ártatlanság, amely egy kicsit kontrollálja az ilyen elmét, elvész. Mert szerintük az ártatlanság butaság, értitek? Nem tisztelik az ártatlanságukat. Tehát elkezdik manipulálni az embereket, erőszakos, káros dolgokat tesznek, csúnya, szarkasztikus dolgokat mondanak. Mindezeket, és az agy így kezd dolgozni, mert nem tud visszatérni az ártatlanságához. Tehát nem szeretjük az ilyen embereket, később nem akarunk velük lenni. Aztán olyan elméleteket gyártanak, hogy: „Magasabbrendű emberek vagyunk, kiválasztott emberek vagyunk, jobb emberek vagyunk”, majd mindezeket az ötleteket kidolgozzák. Aztán összefognak ők, mindannyian.
Tehát a tudatlanságot úgynevezett tudásként adják hozzá. Belül teljes a tudatlanság, kívül tudás. Ez így összegződik. Nem akarják a bensőjüket keresni. És elégedettek a külső, úgynevezett tudásukkal. És így folytatják, majd ha egyszer betörik a fejüket, akkor rájönnek: „Ó Istenem, mi volt az? Odabent teljes a sötétség." Nem élhetünk úgy, hogy minden ablak hermetikusan zárva van, és kint süt a Nap. A fénnyel rendelkeznünk kell, hogy saját szemünkkel lássuk, mik vagyunk, mik az erőink, meddig juthatunk el, hogyan dolgozzuk ki magunkat, életünket, céljainkat?
Most a megvilágosodás, ahogyan az itt látható fényeknek a fénye, vibrációkként, csaitanyaként, fényként nyilvánul meg bennetek. Tehát maga a chaitanya a fény. De a különbség e fény és a fény között az, hogy ez csak a szemedre vonatkozik. Azt fogja megmutatni, hogy ez egy kő, vagy egy fa, vagy egy ház, vagy egy ember arca - bármi, de ez a fény nem fogja tudni megmondani, hogy ez az ember jó vagy rossz, hogy ez a háznak jók a vibrációi vagy sem, kedvező-e vagy sem. Tehát nem ad kedvezőséget, a kedvezőség eszméjét.
