Mit ad az ártatlanság fénye?

 

Mit ad az ártatlanság fénye?

Tehát valójában a bennünk lévő ártatlanság előtt hajolunk meg. És ez az ártatlanság az, amely a megvilágosodásotokat adja. Ahogy tegnap mondtam, a fény ártatlansággal rendelkezik. De ez a fény tudás nélkül ártatlan. De a ti fényetek tudással rendelkezően ártatlan. Mindig azt gondoljuk, hogy aki tudással rendelkezik, az soha nem lehet ártatlan, soha nem lehet egyszerű. És az az elképzelésünk az ártatlanságról, hogy az ártatlan embert mindig rászedik, becsaphatják, és mindig kihasználhatják. De az ártatlanság az egy erő; ez egy olyan erő, amely megvéd, és amely a tudás fényét adja.  A tudás, amivel világi értelemben rendelkezünk az az, hogy hogyan zsákmányoljunk ki másokat, hogyan csapjunk be másokat, hogyan csináljunk belőlük pénzt, hogyan csúfoljunk ki másokat, hogyan nézzünk le másokat. De az ártatlanság fénye az a fény, amely miatt tudod, hogy a szeretet a legmagasabb dolog. És megtanít arra, hogyan szeressetek másokat, hogyan törődjetek másokkal, hogyan legyetek gyengédek másokkal. Ez adja nektek a belső fényt is. Ez pontosan az ellenkezője annak az „avidya”-nak (tudatlanságnak), amellyel ebben a világban rendelkezünk. Pont az ellentéte.

A kinti „avidya” megtanít minket a versengésre, arra, hogyan nyomjuk el a másikat. Mivel ez („avidya”) félelemmel rendelkezik, ezért bizonytalan. Ez a tudás egyáltalán nem biztos. Ha lenne biztonsága, nem így viselkedik. De az ártatlanság fénye mindent tud. Nincs benne félelem. Amikor azt mondjuk: „A gyerekek ártatlanok”, akkor azt akarjuk mondani, hogy rendelkeznek az ártatlanság erejével. Sokszor észrevették az emberek, ha egy gyerek leesik a magasból, nem hal meg; míg egy fiatal felnőtt sokkal kevésbé magasról leesve meghalhat. És a gyerek nem fél zuhanás közben. Csak élvezi, mintha ejtőernyővel jönne le, szépen. Aztán amikor leesik, akkor is csak felkel, nevet, mosolyog mindenkire. Nem érti, miért aggódik mindenki. Mert ebben az ártatlanságában tudja, hogy vigyáznak rá, védik. Tudja, hogy van egy hatalom, ami sokkal magasabb nála, és nem kell aggódnia. Aztán elkezdünk ötleteket ültetni a gyerek fejébe, és így kezdi elveszíteni az ártatlansága erejét, és gyáva lesz. Ravasz fickó lesz belőle. Igazságtalan személyiséggé válik.

De mégis azt mondanánk, hogy a gyermekek ártatlansága bizonyos értelemben a tudatlanság ártatlansága, mert nem ismerik az élet veszélyeit. De az ártatlanság fénye ismer minden veszélyt. És azt is tudja, hogyan szabaduljon meg tőle, azt is tudja, hogyan kell elkerülni egy ilyen embert.

Volt egy bölcs ember, aki egy lépcsőn ment fel, és egy buta ember jött lefelé, egy bolond ember. Tehát az ostoba emberek mindig agresszívek, ez az egyik jel, mert kisebbrendűségi komplexusuk van. Tehát a bolond azt mondja a felfelé jövő embernek, azt mondja – mert az egyiknek félre kellett húzódnia – tehát azt mondja: „Nem húzódok félre bolondoknak!” Ezt mondja a bolond. Így hát a bölcs azt mondja: „Én igen”, és félrehúzódott. Így az ártatlanság fénye megmondja, meddig menj el egy személlyel, meddig beszélj valakivel, meddig engedd át magad egy másik ember személyiségének vagy problémáinak. Ellenkező esetben visszahúzódik. Megérti, hogy ez az úriember egy buta bolond, ezért "elkerülök egy ilyen bolondot". Nem figyel oda egy ilyen emberre. Nem törődik egy ilyen emberrel. Ez az ártatlanság fénye, amely megkülönböztetőképességet ad, meddig menj el másokkal. Szeretni valakit, sokan vannak, akik szeretnek. Rendben! A másik személy megrúghat, megüthet, zavarhat, borzasztóan megszállottá válhat, de te mégis csak őrülten szerelmes vagy ebbe a személybe, önbecsülés nélkül. Ez azért van, mert nincs… lehet, hogy bizonyos értelemben, világi értelemben, ártatlanok vagytok, de nem vagytok megvilágosodottak és ártatlanok. Amikor megvilágosodottak és ártatlanok vagytok, akkor az ártatlanság olyan erő, amely mindenekelőtt ítélőképességet ad nektek.

Tegyük fel, hogy egy lámpát veszel a kezedbe, most már tudod, hogy kígyóról vagy kötélről van szó, de ha nincs fény a kezedben, nem látsz. De akkor is ha mondjuk, hogy egy kígyóról van szó, elmenekülhetsz, de ha buta bolond vagy, azt mondod: „Rendben, gyere és harapj meg. Szeretném látni, hogyan működik." De ha megvilágosodott ember vagy, akkor azt mondod a kígyónak: „Most hagyj egyedül. Rendben? Viszlát." És a kígyó tudni fogja, és elmegy. Vagy ha a kígyó gonosz, csak ránéztek a kígyóra, és lehet a kígyó elszalad.

Tehát ez az ereje az ártatlanságnak, nagyon-nagyon fontos dolog, és ez csak a megvilágosodásunk révén jut el hozzánk. Tehát mondjuk olyan állapotban vagyunk, amely tudatlan és ártatlan – ártatlan és tudatlan. Ekkor az emberek nem ártatlanok vagy tudatlanok, hanem nem megvilágosodottak  – ezért ravasszá válnak! Ha nem rendelkeznek mindkét tulajdonsággal, akkor nem tudatlanok, van úgynevezett tudásuk, mindenben jók, ismert emberek, intelligenciájuk, nagyszerűségük, úgynevezett tájékozottságuk miatt! Tehát az ilyen embereket nevezhetnénk a világi értelemben vett tudás birtokában lévőknek, de nincs ártatlanságuk.Tehát módszereket kezdenek kidolgozni, az ott lévő ártatlanság, amely egy kicsit kontrollálja az ilyen elmét, elvész. Mert szerintük az ártatlanság butaság, értitek? Nem tisztelik az ártatlanságukat. Tehát elkezdik manipulálni az embereket, erőszakos, káros dolgokat tesznek, csúnya, szarkasztikus dolgokat mondanak. Mindezeket, és az agy így kezd dolgozni, mert nem tud visszatérni az ártatlanságához. Tehát nem szeretjük az ilyen embereket, később nem akarunk velük lenni. Aztán olyan elméleteket gyártanak, hogy: „Magasabbrendű emberek vagyunk, kiválasztott emberek vagyunk, jobb emberek vagyunk”, majd mindezeket az ötleteket kidolgozzák. Aztán összefognak ők, mindannyian.

Tehát a tudatlanságot úgynevezett tudásként adják hozzá. Belül teljes a tudatlanság, kívül tudás. Ez így összegződik. Nem akarják a bensőjüket keresni. És elégedettek a külső, úgynevezett tudásukkal. És így folytatják, majd ha egyszer betörik a fejüket, akkor rájönnek: „Ó Istenem, mi volt az? Odabent teljes a sötétség." Nem élhetünk úgy, hogy minden ablak hermetikusan zárva van, és kint süt a Nap. A fénnyel rendelkeznünk kell, hogy saját szemünkkel lássuk, mik vagyunk, mik az erőink, meddig juthatunk el, hogyan dolgozzuk ki magunkat, életünket, céljainkat?

Most a megvilágosodás, ahogyan az itt látható fényeknek a fénye, vibrációkként, csaitanyaként, fényként nyilvánul meg bennetek. Tehát maga a chaitanya a fény. De a különbség e fény és a fény között az, hogy ez csak a szemedre vonatkozik. Azt fogja megmutatni, hogy ez egy kő, vagy egy fa, vagy egy ház, vagy egy ember arca - bármi, de ez a fény nem fogja tudni megmondani, hogy ez az ember jó vagy rossz, hogy ez a háznak jók a vibrációi vagy sem, kedvező-e vagy sem. Tehát nem ad kedvezőséget, a kedvezőség eszméjét.

Hogyan nyilvánul meg az ego a Hamsa csakrán át?

Hogyan nyilvánul meg az ego a Hamsa csakrán át?

A (másik) feléről tudnunk kell, hogy mely más csakrák felelősek az ego megnyilvánulásáért. Az egyik a Hamsa, nagyon fontos a Hamsa. Akkor használjuk, ha ki akarjuk mutatni indulatunkat, közönyünket. Ekkor az ember azt gondolja: „Ó, Istenem, mit tettem ezzel az emberrel?” Így mutatjuk ki a haragunkat, mindig így. Ez a Hamsa, és ezért kell használnunk azt az egyszerű dolgot, amit ‘ghí’-nek nevezünk vagy valami olajosat a fülre, orra, szemre a ‘kajal’-t és erre a részre is. Tegyünk egy kis ‘ghí’-t forró vízbe vagy tejbe, és fogyasszuk el, hogy megnyugtassa az idegeket, és nyugtassa a Vishuddhit, és megnyugtassa azt is, amit általánosságban úgy hívunk, hogy a nyálkahártya, ami kibéleli, ami belülről béleli. Ahogy megnyugtatjuk ujjainkat és kezünket, amikor kiszárad a bőr, meg kell nyugtatni ezt is. Masszírozzátok be, ‘ghí’ ide, ‘ghí’ ide, olaj ide, olaj oda, a fejre. Nos, a modern stílus az, hogy ne kenjük az olajat a fejünkre, így kopaszok leszünk. Kopasz úriemberek, persze lehettek színészek, mint Yull Brynner, de ő rákban halt meg. A nővére a tanítványunk. Vicces frizurákat meg egyebeket csináltattok, és emiatt a modern divat miatt alakult ki az, hogy ne tegyetek olajat a hajra, nem tudom, hogy ez honnan jött. A gyerekeknél is azt mondják, hogy „ne csepegtessünk olajat a fülükbe”, ezek az orvosok, betegeket akarnak teremteni, ne hallgassatok rájuk. Utazás előtt vagy bárhová megyünk, tegyünk olajat a fülünkbe, az orrunkba ne olajat, hanem ‘ghí’-t, és a Hamsa csakrán keresztül védjük a nyálkahártyát, nagyon fontos. Ez az a csakra, amely valóban nagyon sokat segít abban, hogy nyugodtak legyetek. Ma a szanszkritban és sok köznyelvben a ‘ghí’-t ‘mir’-nek hívják, a ‘sneha’ pedig a szeretet. ‘Neha’ is szeretetet jelent. Tehát be kell olajozni, így kisebbek a súrlódások. Tudjuk, hogy a természetben, amikor csökkenteni kell a súrlódást, akkor olajat használunk.

Mint a hajók vízrebocsátásakor, Én is bocsátottam hajót vízre, tudom, mi az, zsírt kell kenni rá, és éppen csak hozzáérsz a hajóhoz, és a hajó elindul, olyan simán a tengerre száll. Gyönyörűen mozog. Indiában banánt tesznek, mert a banán nagyon könnyen beszerezhető, ezért banánt tesznek alá. Itt zsírt használnak, Angliában például zsírt. Tehát ugyanígy magunkat is be kell kenni. A nyelvünket, a hangnemünket, a beszédünket be kell kenni, be kell kenni szeretettel, mert a szeretet olyan erős dolog, amely bárkit magához vonzhat, legyen az akár Hitler is. Ha beszélsz valakivel, vagy mondasz valamit, akkor az legyen a szeretet csokoládéjával bevonva, akkor még ricinusolajat is beadhatsz, Én ezt teszem. Tehát mindezeket a dolgokat a maga lényegében kell érteni. Azaz, ne legyünk olyan buták, mint a többi ember. Jógik vagyunk, és ideális életet kell élnünk, amely dinamizmus minden formájában nyilvánul meg, és nem pazaroljuk el ezt a nagyszerű áldást, amit kaptunk.

Mi az önmegvalósulás?

Mi az önmegvalósulás?

    Mi is az önmegvalósulás? Láthatjuk, hogy a gerincoszlop alján egy háromszög alakú csont található, amelyet „Sacrumnak” neveznek. Azért hívják Sacrumnak, mert ez egy szent csont, és a görögök tudták róla, hogy az szent. A mi Shastraink és sok más prófécia szerint, ott egy erő lakozik bennünk, a saját erőnk, a sajátotok, amit Kundalininek hívnak. „Kundalini”-nek hívják, mert három és félszer van feltekeredve. Egy fordulatot "kundalnak" nevezik, ezért ez a Kundalini. Most ez, ez az erő a sajátotok. Minden emberben benne van, és ha felébresztik, hat központon halad át, és kilép a fejtetőn, amit szanszkrit nyelven Brahmarandhra-nak, angolul fontanel-területnek (kutacs) nevezünk. Áthalad azon a ponton, ami puha volt gyermekkorban, és csak elkezditek érezni azt, hogy hűvös szellő jön ki a fejetekből, és a hűvös szellő árad az ujjbegyeiteken. Megtörténik. Ez egy élmény, amiért nem tudtok fizetni. Nem tudtok. Sok mindenről beszélhetek még, de az nem fog segíteni. Ennek meg kell történnie.

A Kundalininek fel kell emelkednie, és át kell hatolnia a fontanel területen, különben semmi haszna.  Anélkül ezek csak szavak, valami prédikáció vagy valami hasonló. Tehát az, hogy ez megtörténjen, ez nagyon egyszerű ebben a Kali Yugában. Ez valóban figyelemre méltó, mert talán a Kali Yuga miatt az embereknek elegük van abból, ami itt zajlik, és abból ahogyan a dolgok működnek.

Mit is tesz (a Kundalini)? Áthalad hat központon. A hat központ, ezek a mi testi, mentális és érzelmi lényünket és lelki lényünket is szolgálják. Tehát amikor áthalad ezen a hat központon, táplálja ezeket a központokat, integrálja ezeket a központokat, és végül áthalad ezen, és belép az isteni szeretet mindent átható erejébe, amelyet „Paramchaitanyának” neveznek. Nevezhetitek „az isteni szeretet mindent átható erejének” vagy bármi másnak, a név nem számít.

    Van körülöttünk egy nagyon finom erő, ami vigyáz ránk, ami vezet minket, ami segít, ami a torziós terület. Miközben megkapjátok az önmegvalósulást, az történik, hogy megismeritek az abszolút igazságot, az abszolútot! Bármi, amit tudni fogtok az abszolút, nem lesz kétségbe vonható, vitatható. Úgy értve, hogy az elkezd folyni az ujjbegyeiteken. Elkezd áramolni az ujjbegyeken, és  a központjaitokat fogjátok érezni az ujjbegyeken. Most ezek öt, hat és a hetedik, öt, hat és a hetedik központ. Most nem térek ki minden részletre. De amikor elkezditek érzékelni ezt az egész érzést, amit Adi Shankaracharya „szpand”-nak nevezett, akkor érezni fogjátok az igazságot, a valódi igazságot.

    Például tegyük fel, hogy az irodában van valaki, aki csaló, nagyon jól öltözött, nagyon jól beszél angolul, nagyon szépen viselkedik. Hogyan láthattok át rajta? Csak tegyétek a kezeteket az asztal alá, és bizonyosodjatok meg róla magatok. Azonnal valami égető érzést fogtok érezni, vagy valami, minek hívjátok, zsibbadást és tűszúrást érezhettek. Ilyen érzés kelthet bennetek. Valamint azt is érezni fogjátok az ujjaitokon, hogy mely központjaival van baj. Ez az abszolút tudás mindenről. Nem csak arról van szó, hogy tudjuk, hogy rossz vagy jó ember, hanem hogy mik a betegségei. Tegyük fel, hogy valamilyen betegségetek van, azt az ujjaitokon fogjátok érezni. Az ujjbegyeiteken. Tudni fogjátok, hogy ez a saját betegségetek, és ha tudjátok, az hogyan gyógyítható, akkor másokat is meg tudtok gyógyítani, mert eggyé váltok az egésszel. Egy nagyon kollektív személyiséggé váltok.